A hálóruhának igen gazdag történelme van, ami mára szinte a feledés homályába merült. Előtte ugyanis nem is létezett olyan, hogy esti viselet. A hálóing a XIX. század találmánya, amit sokáig csak a kiváltságosok engedhettek meg maguknak. Az emberek általában abban aludtak, amit napközben amúgy is viseltek, a higiéniai és kényelmi szempontokat teljesen figyelmen kívül hagyva. A státuszszimbólum mellett az is feladata volt, hogy a hideg estéken melegen tartsa viselőjét, ezért a legtöbb hálóinget bokáig érőre, hosszú ujjakkal tervezték. Ezek a viktoriánus hálóruhák inspirálták többek közt a pongyolát is, amit a nők tradicionálisan a nászéjszakájukon viseltek. Az 1920-as években az esti viselet egyre jobban tükrözte a nappali viselet jellegzetes szabásvonalait és mintáit. A hosszú ujjú hálóruhákat rövid és könnyű anyagból szabott neglizsék váltották, a harmincas éveket Hollywood elképesztő luxusa ihlette meg, és megjelentek a tollakkal és szőrmével díszített, csipkeberakásos selyemruhák, amelyeket a hozzájuk illő hálóköntösökkel.