A száz évvel ezelőtti házakon faspaletták szolgálták az árnyékolást. A hatvanas években épült családi házak ablakaira még fából készült redőnyöket szereltek. Egy fahengerre tekeredett fel a gurtni és csavarta fel, vagy engedte le a redőnyt. A lécek vékony fémlemezkékkel voltak egymáshoz rögzítve, így ha nem engedték le teljesen, szellőztetni is lehetett a szobát. Már az építkezéskor berakták a fatokot az ablakkal együtt. Belülről lehetett szerelni, kívül csak a redőny látszott. A vékony lemezek, ha elrozsdásodtak, házilagosan cserélgették. A műanyag redőnyök elődjét könnyű volt felújítani. Egyszerűen lefestették, és olyan lett, mint az új. Azóta viszont eltelt több mint ötven év, és az új fejlesztéseknek köszönhetően modernebb megoldások születtek. A spalettákat felváltotta az úgynevezett zsalugáter, a faredőnyöket a műanyag és alumínium redőnyök, amit szúnyoghálóval, motorral, távirányítóval, időkapcsolóval és fényérzékelővel is el lehet látni. Ár szempontjából a redőnyök a legolcsóbbak, ezeken belül is a műanyagok.