Nekem mi a vers? A vers a lelkem dala, a szívem ritmusa, egy kicsi belőlem. Az életem része, az örömöm, a boldogságom, bánatom és megnyugvásom. Egy pillanatnyi érzelem, ami a következő pillanatban elszáll, ha nem írom le. Hozzátartozik a rím, a ritmus. Van úgy, hogy a versem gyorsan megszületik, minden gondolatot követi a másik. Az is előfordul, hogy napokig vajúdik, végleges alakra lassan formálódik. Ha jól sikerül egy versem, akkor boldoggá, megelégedetté tesz, sőt: büszkévé, ha viszont nem találom elég jónak, addig dolgozom rajta, kikérve a családom véleményét, amíg végleges formát ölt. Az ihletet sok minden befolyásolhatja. Nem megy a versírás parancsra vagy megrendelésre, de akár egy kósza szellő is „dalra” fakaszthatja a lelkemen át a tollam. Sokan mondják, hogy szentimentális vagyok. Ki nem az, ha szépségről, szerelemről van szó? A szépség maga a körülöttünk lévő világ. A szerelem pedig mindenkinek mást és mást ad. Leginkább a boldogság forrása, de lehet kínzó szenvedés is. Folytatom…